K. Orff "Carmina Burana": történelem, videó, érdekes tények, figyelj

Karl Orff "Carmina Burana"

A 20. század egyik legvitatottabb klasszikus alkotása a kórus, a szólisták és a "Carmina Burana" szimfonikus kantata. A bemutató pillanattól kezdve a mai napig egyenesen ellentétes véleményt lehet találni mind a kompozícióról, mind a szerzőről. De az összes ellentmondás összhangban van a korszak szellemével: 1937-ben, Németországban a nácizmus, a zeneszerző zsidó gyökerei ... Senki más, mint maga a sors vagy a Fortune.

A szöveges alap története

Carl Orff az írás idején 40 éves volt, és inkább innovatív tanárként ismert. Ő és felesége nemrégiben kinyitott egy iskolát, ahol saját módszereiket tanították a gyerekeknek - a test mozgása, ritmus és a legegyszerűbb hangszerekkel játszva - megpróbáltak „felébredni” a természetes musicalt és tehetséget.

És abban a pillanatban egy énekeskönyvet találtak a kezében, amely megtalálható az egyik bajor kolostorban. Az 1300-as évre készült, és sok olyan szöveget tartalmazott, amelyet hülye, utazó énekes és költő írt. Középkori szerzetesi dalszerző volt, és azóta már 4 kiadáson ment keresztül. A "Carmina Burana" nevet a Johann Schmeller gyűjtemény első kapusa és kiadója adta meg annak a területnek a nevével, ahol megtalálta. "A Fortune könnyedén belépett a kezembe egy Würzburgi régiségek katalógusa, ahol egy olyan nevet találtam, amely varázslatosan szegecselt a figyelmemre:" Carmina Burana - német dalok és versek a 13. századi kéziratokból, amelyeket Johann Schmeller publikált. "

A gyűjteményben különböző nyelvű különböző szerzők 250 szövegét gyűjtötték össze: latin nyelven (az úton, még mindig írták a gyógyszertári recepteket), régi német és régi francia nyelven. Amikor először megnézzük a témakörök listáját, úgy tűnik, hogy értelmetlen, ha ezeket általános könyvbe egyesítik. Annak ellenére, hogy a kolostorban találták őket, nem volt semmi vallásos benne. Éppen ellenkezőleg, minden szöveg nagyon létfontosságú - lírai szeretet szerenádok és romantikák, dalok ivása, vicces paródia. Kicsit később a cikkben ezt megmagyarázzuk.

Az első oldalon volt egy kép a szerencsés kerékről. A jelkép több körből áll, amelyek összekapcsolják a külső, belső és szellemi világokat. A központban - a Destiny istennőjének alakja. A küllők hasonlóak. De amikor a kerék forog, a kép szélén ábrázolt személy különböző pozícióban van. Ez szimbolikusan illusztrálja az allegória tartalmát: regnabo, regno, regnavi, sum sino regno. Fordítás: uralkodni fogok, uralkodni fogok, királyság nélkül vagyok. A Fortune véletlenszerűen elforgatja a kereket (néha bekötötték).

A szimbólumok szótárában találunk egy olvasást: "az a személy, aki ma emelkedik, megalázó lesz holnap," "az, aki ma alul érkezik, a szerencse holnap emelkedik a magasságokba" - Mrs. Fortuna gyorsabban forgatja a kereket, mint a szélmalom.

A teremtés története

A kantátára a zeneszerző 24 verset választott ki (az utolsó 25 megismétli az elsőt, így lezárja a ciklust). Segítő barátja-fordító kiválasztásakor. A munka azonnal megkezdődött, 1934-es első napján írta az első "O Fortuna" kórust. Számos szöveget kísérte pneuma (tökéletlen zenei jelölés), melyet Karl Orff figyelmen kívül hagyott, sőt nem is próbálta megfejteni. Azonnal elkezdte írni a zenéjét, és a zenei szöveg 2 hét alatt teljesen kész volt. A premier előtti idő hátralevő részében a pontszámot írta.

Gyermekkora óta Karl Orff a színházáról álmodott, produkcióit, készleteit, szövegeit írta nekik stb. Az egyszemélyes show létrehozása volt az álma. Carmina Burana lett egy ilyen ötlet megtestesülése. Sőt, a szerző maga is kijelentette, hogy az ő műveiből meg kell őrizni a műveit, és mindent, amit korábban írtak, meg kell égetni. És valójában sok alkotás egyszerűen elpusztult.

A színpad cantata mindenekelőtt egy látvány, egy rejtély, ahol a szót, a zenét, a balettet és az éneket egyesítik. A hanghatás mellett a szerző meggondolta az eredeti színpadi tervezést - az egész óra alatt, amikor a előadás folyik, egy hatalmas kerék forogott a színpadon, ami félelmetesen dobta a közönséget.

Abban az időben a választott árjafajta témája nagyon népszerű volt a német társadalomban, és kiállításokat rendeztek ki a degeneráció, a degradáció stb. Jeleit mutató kiállításokkal, mivel a szerzők-művészek nem az ariánok voltak. Az ilyen kiállításokat több millió polgár látogatta meg. És az Orff innovatív zenéjének sikere a „deformációk” ezen furcsa csalódása nyomán komoly kétségeket vetett fel.

zene

A kantata összetett építése nagyon érdekes. A prológ, az első szám - a híres kórus, "Ó, Fortune" - olyan fényesnek hangzik, hogy olyan gyorsan hangzik a 88 hangóra órájára, hogy egyszerűen lehetetlen tovább növelni a zene feszültségét! Úgy tűnik, hogy a kantata csúcsponttal kezdődik!

A leghíresebb kantataszám, a címkórus, valójában az Aphrodite panaszának feldolgozása a 17. századi zeneszerző Claudio Monteverdi operájából. Egyszer, Carl Orff komolyan szerette Monteverdi zenéjét, sőt, a szerkesztőséget is az Operaház operáján, amely számos operaházban folytatott.

De az "Ó, Fortune" idézet egyszerű. Érdekes zenei nyelvszámok. A dallamos szempontból ez a zene akár egy kicsit primitívnek is tekinthető - meglehetősen szűk lakonikus mozdulatok, egy rövid zárt hurok, állandóan ismétlődő - egy ostinatny hang, a basszus az egész számban fáradhatatlanul hangzik Re, csak a hatalom és a hangerő megváltoztatása végéig. Ez a kérdés egyértelműen a ritmus fő témája - tartós, rugalmas, pulzáló.

Azt is mondhatjuk, hogy a dallam intonacionálisan közel van a középkori „Dies Irae” kórushoz. De ha eszébe jut, hogy a latin nyelvű szöveg a középkorra utal, akkor minden logikus lesz. Bár az "Ó, Fortune" szövegnek nincs egyházi kanonikus jelentése, de inkább az úgynevezett beszélgető (vagy vulgáris) latin nyelvre utal, a jelentése szigorú és szigorú szerencse parancsolja az embereknek egy erős kézzel: míg az egyik megdönti, a másik már a magasságra emelkedik úgy, hogy a következő pillanatban visszahúzódik a földre. Senki sem tudja, mi fog történni vele a következő percben.

A szöveg jelentése a németeknek vagy a franciáknak világos, ugyanúgy, mint a kortárs kortársaink, az Igor szava az Igornak. Mindazonáltal kifejező képessége nagy szerepet játszik a szám drámai fejlődésében. A kezdetektől riasztóan félelmetes, és a közönségszövegek kissé kanyargósan visszhangzik a fogakból egy harapásig, azzal vádolva a hangot a második félidőben.

Az első kérdés ilyen erőteljes dinamikus fejlődése ellentétes folytatást igényel. A második szám ("sorsolom a sors által okozott sebeket") a dallamban és a ritmusban sokkal szárazabb - a tartós hosszú hangok háttere, egy dallam, ami hasonlít Bach (szinkopációval, letartóztatással), egy kis tessiturában alakul ki. Ez a kórus megnyitja az 1. részt és folytatja a Fortune témáját, bár a tavasz témája, egy csodálatos átalakulás, már itt van.

Amint azt a zeneszerző megfogalmazta, a kantata színpadi megjelenése nemcsak a zenekart, a kórus hangjait és az énekeseket, hanem a színes megoldásokat is magában foglalja. Ha a nyitási számot fekete jelenlétében kellett végrehajtani, akkor a következő zöld jelenik meg. A színek sorának későbbi fejlődése a közönséget érintetlen fehér színűvé teszi, és visszaáll a fekete színre.

A fehér és a fekete kontraszt nem véletlen. Ha visszatérsz azokhoz a szövegekhez, amelyek eredetileg egy kicsit vak, nem összefüggő dalok halmazának tűnnek, észre fogod venni ezt a váltást: a bűn, a szennyeződés, a szenvedés és a engesztelés szimbolizáló feketeség fokozatosan az élet újjászületéséhez (tavasszal), a szeretet virágzásából származik. az első félénk szeretet a jelenlegi fenségeshez, majdnem istenihez, majd ismét a bűn irányába megy, vannak ingyenes dalok a kocsmából, merülve a földi, alacsony, bűnös - a fekete és a pokolos gyötrelemre. A kerék egy kört töltött.

Ebben az összefüggésben a szimbolikus kör az ember lelki ébredésének, lelkének útjának allegóriáját vonja maga után, amely mind a törekvéseiben, mind a mélységbe eshet. A 4 rész színének harmóniája halvány rózsaszínről bíborvörösre fejlődik, ami szintén hasonlít a királyi köpenyre.

A kantata zene nagyon festői. A szólisták szentelt szobái. Míg a kórus szatirikus paródiákat és a szerzetesek dalait erősített zenekari hangszerek kísérik. A népdalok házi folklórja alatt rengeteg stilizáció létezik, és nem használ pontos idézeteket, de a zene gyakran emlékezteti a hallgatót valamire.

Híres számok:

№1 "Ó, Fortune" - hallgatni

№2 "Fortunae plango sebes" - hallgatni

№5 "Ecce gratum" "Édes tavasz" - figyelj

Ismertek a modern művészek feldolgozási és fedő verziói is:

• Enigma;
• Era;
• Therion;
• Szibériai zenekar.

"Carmina Burana" a filmekben

Ez a zene nagyon kedveli a modern televíziót és a mozit. A világ minden tájáról televíziós műsorokban, filmekben és tévéműsorokban is hangzik, még reklámokban is. A leggyakrabban természetesen „Oh, Fortune”. Nem lehetséges a TV-projektek teljes listájának összeállítása, ahol a "Carmine Burany" -ból kivonatokat lehet hallani, csak egy kis lista:

• m / s "X-faktor" (2016);
• m / v "Hogyan találkoztam az anyáddal" (2014);
• m / s "Jobb feleség" (2014);
• s / s "Brooklyn 9-9" (2014);
• bevásárlóközpont "Vesztesek" (2013);
• s / s "The Simpsons" (2009, 2011);
• a "Pretend to be wife" című film (2011);
• t / s "Tehát táncolhatsz" (2009-2010);
• a "Tánc a csillagokkal" című film (2009);
• c / f "A menyasszony a túlról" (2008);
• a "Legjobb film" című film (2008);
• a "Varázslók" című film (2007);
• t / s "Barátok" (1999);
• a "Bachelor" film (1999);
• A veleszületett gyilkosok (1994).

premierek

A bemutató időpontja 1937. június 8. (The Frakfurt Opera). Általában szinte minden klasszikus kompozíciót általában írnak, hogy "a premier nagy sikert aratott". Ez azonban nem mondható el a "Carmine Burana" premierjéről.

A kritikusok, újságírók, újságírók egymásnak ellentmondó véleményeket írtak a premierről, de egy dolog biztos: mindenki erről írt! A válaszok ilyen jellegűek voltak:

• "a zene nem rossz, de nem kétséges, hogy a teljes benyomást egy latin nyelvű érthetetlen szöveg elrontotta";
• „A szerző gyümölcstelen erőfeszítéseit nem sikerül megkoronázni - a középkor elhaladt, és mindezek a latin és római motívumok nem érdekesek bárki számára, szükségünk van a társadalom modern igényeit tükröző zenére”;
• "a hatalmas zenei alkotás hatalmas benyomást keltett, új irányokat mutat";
• "a fesztivál legerősebb benyomása a Karl Orff színpadi kantata szenzációs teljesítménye";
• "megdöbbentő újdonság írása."

De volt egy másik felülvizsgálat, nem írásban, hanem szóbeli beszédben, amely kulcsszerepet játszott a munka további sorsában. Rosenberg úr a szervezet "Alapítványa a német kultúra tisztaságaért" alapítójának volt. Ő volt a nemzeti szocialisták faji elméletének szerzője. Orff (a szó szoros értelmében) „bajor néger zene” zenéjét hívta fel, és figyelmen kívül hagyva a bosszantó szintjét.

Így 1937 végére Németországban mindenki hallott Karl Orfe-ról, aki eddig ismeretlen volt. De már 4 nappal a bemutató után ismeretlen okokból a termelés lezárult, és a kantát csak évekkel később újra végrehajtották.

Később, a háború után, "Carmina Burana" belépett számos színház repertoárjába, előadásai nagy sikert arattak, mert egy ilyen műben minden rendező megmutathatta a sajátját. Nagyon sok kísérlet történt - a jelenetet a legjósolhatatlanabb módon tervezték. De ma a kantata fő változata a koncert, kevésbé a fonogramhoz tartozó telhetetlen balett.

Érdekes tények:

• sőt, ez volt az első zene, amit a náci Németországban írtak és írtak, ekkor sok kulturális személy elhagyta az országot, elmenekültek fasizmusból vagy etikai okokból;
• a zeneszerző szülei és ősei örökletes zsidók, meglepő, hogy ebben a helyzetben sikerült elrejtenie;
• röviddel a "Carmina Burana" írása előtt Karl Orff megrendelte, hogy zenét írjon Shakespeare híres munkájáért: "A Midsummer Night's Dream", mivel az előző szerzőt (Felix Mendelssohn-Bartholdi) betiltották nem arijánus származása miatt;
• A szerződéshez való hozzájárulás Orfe a hatóságok javát - különféle díjakat, támogatást, elhalasztást, majd a hadseregben való szolgálat szükségességének teljes felszabadítását;
• ennek eredményeképpen még mindig nincs teljesen tisztázva Karl Orff valódi kapcsolatáról a Harmadik Birodalommal: egy partizán, a nemzeti szocializmus elleni harcos, vagy őszintén támogatta gondolatait. Bizonyos források szerint maga azt állította, hogy barátai voltak a kegyetlen (majd 1943-ban végrehajtott) zenésznő, Karl Kuber. Mások szerint szoros, közömbös kapcsolatban állt a hatóságokkal.

És a polgári álláspontjával kapcsolatos ellentmondások eddig nem csökkentek. Az idők nem választhatók. A művész egy belső szükségességgel születik, hogy létrehozzon és hozzon létre. De mennyire kicsi az a személy, akit bármikor össze lehet zúzni egy állami gép vagy egy egész generáció ideológiája.

A huszadik század hasonló eseményekkel teli. Nemcsak a német zeneszerzők, írók elhagyták a hazájukat, örökre elveszítve gyökereiket. Az emberiség technikailag fejlődik, de nem mindig van ideje, hogy a történelmi tanulságokból levonja a helyes következtetéseket. És néha a művészetnek szembe kell néznie azzal, hogy ne csak inspirációt találjon, hanem a legnehezebb erkölcsi választást.