Bartok Bela: életrajz, videók, érdekes tények, munka.

Bartok Bela

A magyarok zenei büszkesége, hogy Bartok Bela, egy kiemelkedő zeneszerző, ragyogó zongorista és innovátor, világszerte üdvözlődik. Ennek a törekvő személynek a neve, aki egész életében különböző akadályok és nehéz körülmények ellenére elérte a célját, nemcsak a magyar zenei kultúra története, hanem a 20. század európai zenéje is figyelemre méltó. Klasszikus művei számos műfajra terjednek ki, és a népi dalforrásokon alapuló mély ötleteket vették fel, amelyeket a kreatív életében tanult.

Bartók Bela rövid életrajzát és sok érdekes tényt a zeneszerzőről az oldalunkon talál.

Bartok rövid életrajza

1881. március 25-én egy kisfiú született Nagy-Saint-Miklós kis településén, Bela és Bartók Paula közelében, akinek a neve Bela Victor Janosh. A családtag, aki az oktatási intézmény igazgatója volt, ahol a fiatalabb generáció tanította a mezőgazdasági tudományokat, és az anya, aki tanárként dolgozott egy helyi iskolában, nagyon intelligens emberek voltak.

A házban mindig volt zene, mivel a fiú anyja nagyon jó volt zongorázni, és idősebb Belok Bartok szabadidejében szerette a zongorát és a csellót játszani. A baba zenei képességei nagyon korán megjelentek. Három éves korában a fiú ritmikusan megérintette a dallam anyja által játszott ritmust egy játékdobon, és négy éves korában több mint harminc kis népzenei dallamot játszhatott egy ujjal. Figyelembe véve a fiának a zene iránti vágyát, Paula leült a zongorára ötre, és a tanulás folyamán rájött, hogy a fiának tökéletes pályája van. Bartók életrajza azt mondja, hogy a család virágzó élete 1988-ban véget ért az apja hirtelen halála után, aki elhunyt, és alig lépett át a harmincéves mérföldkő felett. A fiatal anya, két gyermekével együtt (Belának volt egy fiatalabb nővére, Elsa), el kellett hagynia korábbi tartózkodási helyét, és munkát keresve egy városról a másikra költözött.

Kezdetben a család megállt Sevlush városában, majd később Nagyvaradba költözött, ott Bela elkezdett részt venni a gimnáziumban és egyúttal a kompozíció tanulmányozásával és a zongorázással F. Kersh tanárral. Egy idő után a Bartok család ismét visszatért Sevlush-ba, ahol Bela első koncertjén nagy sikert aratott a nagy közönség előtt, előadta a L.V. Beethoven és egy kis darab a saját kompozíciójáról, a "Duna áramlása" címmel. Ez a fellépés fontos szerepet játszott a fiú további sorsában, mivel a koncert egyik hallgatója az iskola igazgatója volt, ahol a csodálatos anya anyja dolgozott. Nagyra értékelte a fiatal tehetséget és Paula Bartoknak egy évre szóló nyaralást adott Pozhonba (most Pozsonyba), hogy a fiú híres zenészekkel folytathassa oktatását.

ifjúság

A Pozhonban eltöltött év után a Bartok család átmenetileg Bistritában telepedett le. Bela folytatta a zene intenzív tanulmányozását, és tizenhat éves korában könnyedén elvégezte F. Liszt "spanyol Rhapsody" -t. 1898 nyarán a fiatalember Bécsbe ment, ahol a télikertbe bejárati vizsgát tartott, de nem kellett ott tanulnia: úgy dönt, hogy meghallgatja a zongorát a Budapesti Zeneakadémián Toman István professzorral, aki egykor F. List hallgatója volt. A konzultáció után az örömteli tanár azt javasolta, hogy egy tehetséges fiatal férfit be lehessen vonni egy vizsgáló intézménybe. Bartok az akadémián nemcsak a zongoraművészetet kezdte tanulmányozni, hanem a kompozíciós osztályt is, bár itt egy kicsit szerencsétlen volt, tanára ebben a témakörben Kessler János, a híres orgonista, zeneszerző és karmester Max Reger unokatestvére volt. Néhány kérdésben a hallgató és a tanár véleménye annyira drasztikusan különbözött, hogy Bela néha teljesen el akarja távolítani az írást. Mindazonáltal Bartok-zongorista az Akadémián általános elismerést kapott: gyakran koncerteken játszott, és a diploma megszerzését követően a zongora osztályon tanítási pozíciót kapott. Bela tanulmányait az Akadémián az jellemzi, hogy itt találkozott és szilárdan megismerkedett Kodai Zoltánnal, aki később jelentősen befolyásolta a zeneszerző munkáját.

A kreatív tevékenység kezdete

Oktatásának befejezése után Bartok sikeresen kombinálta a tanítási és koncert tevékenységeket, aktívan részt vett a zeneszerző művekben, amelyek közül a legnagyobb volt az 1903-ban írt Kossuth szimfonikus vers. Első előadását, amely széles körű nyilvánosságot kapott, először Budapesten, majd az angol Manchesterben tartották. Bartok aktív koncertjei ebben az időszakban olyan országokhoz kapcsolódnak, mint Németország, Ausztria, Franciaország, Svájc, Spanyolország és Portugália, 1905-ben a francia fővárosban részt vesz az A. Rubinstein nevű zongorista és zeneszerző nevű nemzetközi versenyen. 1906-ban Bartok a Kodai-val együtt kezdte népzenét gyűjteni és tanulni. A zeneszerző azonban nemcsak a magyar népi folklórot vonzotta az öt nyelvet tanulmányozva, hanem néprajzi expedíciókkal is ellátogatott Romániába, Szlovákiába, Ukrajnába, Szerbiába, Törökországba és néhány arab országba. Ezek a zeneszerzők utazásai tudományos és folklórtevékenységének kezdetét jelentették, amely egész életében folytatódott.

1907-ben Bartok Belát professzornak nevezték ki a Királyi Zeneakadémián, amelyet most Liszt F.-nek neveztek. Ez a munka arra kényszerítette a fiatalembert, hogy Budapestre telepedjen. Ebben az időszakban, amelyre jellemző a nagyszámú alkotás összetétele, a zeneszerző stílusának végső kialakulása, a nagy Bach sokfélesége, a Beethoven zseniális szimfóniája és Debussy harmóniája alapján történik. 1911-ben a zeneszerzők különleges érdeklődését vonzotta a zeneszerző különleges érdeke, a szokatlan nevű „Barbarian Allegro” című zeneszerző egy kis zongora. Ez az innovatív munka olyan rezonanciát eredményezett, hogy a szerző neve azonnal ismertté vált. A siker ihlette Bartok figyelmet fordított a színházra, és elkezdte létrehozni egy egyfunkciós operát "A herceg Bluebeard kastélya", amely 1918-ban a budapesti Nemzeti Színházban bemutatkozott. Ugyanebben az évben 1911-ben Bartok együtt Kodai megalapította az új társadalom "Magyar Zenei Egyesületek" -et, amely a szervezők nagy zűrzavara miatt nem tartott sokáig, mert nem talált megfelelő támogatást.

1913-ban Bela ismét kreatív expedíciót folytatott, ezúttal az Algéria településein utazott, 1914-ben Párizsba látogatott, ahol kutatási munkáinak közzétételét tárgyalta.

Kemény idők

A világ minden táján felakasztotta az első világháború fekete felhőit. Annak ellenére, hogy Bartok háborúellenes álláspontot képviselt a nézetei között, ő és Kodai kötelesek voltak szolgálni a sajtószolgálat zenei osztályának katonai minisztériumában. Egy kis hanyatlás kezdődött a zeneszerző munkájában, amely 1916-ban ért véget, amikor elkezdte létrehozni a "Fa Prince" balettet. Az 1917-ben megrendezett játék premierjét a közönség melegen fogadta, és a közönség elismerését a szerző írta. 1919. március 21. óta, miután a Szovjet Köztársaságot Magyarországon kihirdették, Bartok világnézetében nem tartozik egyik politikai párthoz sem, remélve, hogy az országban a legjobb változások, Kodai mellett, csatlakoztak a könyvtárhoz (az új kormány kormányzati szervéhez), ahol kulturális kérdések a szovjet Magyarországon. Ugyanakkor létrehozza az egyik legjelentősebb munkáját: az avantgárd balett "The Wonderful Mandarin".

1919 augusztusában a szovjetek kormánya elesett, és a fasiszta diktátor M. Horthy megragadta a hatalmat az országban. Bartok Belának kemény időkre került sor, mivel nemcsak a kormány kormányától, hanem az Akadémia Igazgatóságától is folyamatos elnyomó támadásoknak volt kitéve. A reaktív nacionalisták annyira zaklatták a zeneszerzőt a sajtóban, hogy elkezdett gondolkodni a kivándorlásról, ugyanakkor csak néhány hosszú túrát vállalt Európában. Bartok koncerteket adott Franciaországban, Németországban, Hollandiában, Romániában, Angliában, Svájcban, Olaszországban és Dániában, és a húszas évek végén meglátogatta az Egyesült Államokat és a Szovjetuniót, ahol az előadásokat nagy sikerrel tartották, és meleg fogadtatásban részesült. Ugyanebben az évben Bartok továbbra is aktívan ír új munkákat, írja a "Magyar dal" tudományos munkáját, amelyet sok nyelvre lefordítottak, és hamarosan világszerte elismerést kapott.

A harmincas években drámai változások történtek a zeneszerző életében. 1934-ben befejezte a Zeneakadémián tanítási tevékenységét, és a Tudományos Akadémián kezdte népi kutatásait. E munka eredménye a „Magyar népzenei és szomszédos nemzetek zenéje” című kiadvány kiadása (1934), "Miért és hogyan gyűjtsük össze a népdalokat" (1936) és a "Román énekek dallamai" című könyvet (1935). Bartoknak azonban nem volt csendes élete az ország politikai helyzetének köszönhetően. A fasizmus heves ellenfeleként többször kritizálta az uralkodó rendszert, a demokrácia védelmében. 1937 óta Bartok nem engedte műveit német és olasz rádióban sugározni, sőt az osztrák kiadóval a bécsi megszállást követően minden kapcsolat megszűnt. A zeneszerző magyarországi tartózkodása elviselhetetlen lett, s végzetes döntést hoz az Egyesült Államokba történő kivándorlásról.

Egy idegen földön

1940 októberében, édesanyja temetését követően Bartok adja az utolsó koncertet Budapesten, és családjával elhagyja az országot. Portugáliát nehezen érte el a hajóra, és már november elején New Yorkban voltak. Amerika nem nagyon barátságos volt a zeneszerzővel: Bartok jól ismert Európában, és a másik kontinensen nem jelentett semmit, kevés koncert volt, és nem hoztak sok pénzt. A zeneszerző fő bevételi forrása a New York-i Columbia Egyetem tudományos tevékenysége volt, ahol elnyerte az orvos tiszteletbeli diplomáját. Ez a munka azonban csak 1943-ig folytatódott, mivel a szerződés megszűnését követően a szerződést nem hosszabbították meg. A nehéz idők kezdete, a pénzhiány és az azt követő betegség Bartókot tört ki. A zeneszerző 1945. szeptember 26-án halt meg, míg szeretett Magyarországot felszabadították a fasiszta behatolóktól.

Érdekességek Bartokról

• A zeneszerző édesapja, Belok Bartok Sr. Nagyszerű zenei szerető volt. Élvezte a zongorán lévő házakat, játszotta a csellót a helyi zenekarban, kis darabokat alkotott, és megalapította a település lakóinak a Zenei Művészek Társaságát.
• Bartók életrajzából megtudjuk, hogy gyermekkorában Bela gyenge és gyenge gyermek volt, gyakran beteg, és legfeljebb öt súlyos ekcéma szenvedett. Az orvosok megtiltották a szülőknek, hogy zeneórákkal túlterheljék a fiút, mivel úgy gondolták, hogy a zongorázás teljesen kimeríti őt.

• Miután Bela még mindig kisgyermek volt, először hallotta a zenekart, amely ünnepi ünnepségen játszott. Játsszák az olasz zeneszerző, J. Rossini „Semiramid” operájához tartozó nyitányt. A fiú nagyon meglepett és felháborodott: miért eszik a felnőtt néni és nagybátyja, de nem hallgat ilyen szép zenét.
• Az ötéves Bela első előadása egy hónappal a zongorázás megkezdése után zajlott. A fiú születésnapjára ajándékot adott apjának, játszott egy kis darabot négy kezével az anyjával.
• Bartok Bela mindig úgy vélte, hogy az ő anyja, Paula a legjobb barátja, és a zeneszerző mindig haláláig hallgatta a bölcs szülői utasításokat (Paula Bartok 1939 végén meghalt az életből).
• Bartok Bela, a Zeneakadémián tanult, virtuóz előadóművész és nemcsak a diákok körében szerzett hírnevet. Ennek bizonyítéka, hogy a vizsgálóbizottság a végső meghallgatáson nem tartotta szükségesnek a vizsga igazolását, de a tanárok kérésére a Bartok F. Liszt által a spanyol Rhapsody-t előadta.
• Egyszer az akadémia tanárai arra kérték Bartók Belát, hogy R. Strauss egy hős életét játssza a zongorán, néhány nappal később megismételte ezt a legösszetettebb munkát a tanárok találkozóján, de szívvel. Ez nagyon lenyűgöző hallgatók.
• Bartok Bela személyes életében nagyon mérsékelt volt. Ifjúságában nagyon sokat szerzett a hegedűművész, Stefie Geyer, és írta neki első hegedűversenyét. Azonban a fiatal zeneszerzővel közömbös lány nem volt hajlandó elvégezni ezt a munkát, amelyet ezután elveszett és csak a zenész halála után találtak meg.
• A zeneszerző kétszer létrehozta a családot: Bartók első felesége Martha Ziegler volt, aki egy fiával mutatta be, akit Bela III-nak neveztek. 15 éves házasság után elváltak. A zeneszerző a második házasságot zongorista Dita Pastori-val kötött, aki később született Bartók második fiának, akit Péternek adtak.

• Bartok Bela nagyon céltudatos ember volt. Mindig egy célt állított és keresett. Az idegennyelv-tanulás speciális képességei nélkül a zeneszerző megtanulta a spanyol, angol, francia, román és szlovák nyelveket anélkül, hogy segítséget nyújthatna az összegyűjtött folklór anyag fordításában.
• Bela hihetetlenül viselte a nemzeti ruhákat, csak magyarul beszélt, és nem próbálta meg kommunikálni az osztrák-kormányt támogató emberekkel.
• A folklór összegyűjtésére irányuló ötlet véletlenül jött a zeneszerzőre. 1904-ben, miközben az erdélyi keleti egyik üdülőhelyen pihent, hallott egy fiatal nőt, aki énekelte a gyermekét, Bartok nagyon tetszett a dallamnak, aztán úgy döntött, hogy biztosan tanulmányozza a népzenét.
• Bartok Bela és Kodai Zoltán néprajzi expedíciói során a magyar hegyi falvak körüli fonográfokkal sétáltak, rögzítve a népdalok előadóit viaszhengereken. Aztán szorgalmasan részt vettek az összegyűjtött anyag megfejtésében, amely egy ilyen utazás során több ezer mintát vett fel.
• Az első világháború alatt a francia zenészek megtagadták Bartok műveit, mivel zeneszerző és az ellenség oldalának állampolgára volt.
• Bartok Belát New Yorkban temették el, de a nyolcvanas évek végén Bela III és Péter fiai, a magyar kormány támogatásával fordultak az amerikai kormányhoz, hogy engedélyt kapjanak a zeneszerző maradványainak hazájukra való átruházására. A budapesti Farkasretti temetőben Bartók ünnepélyes újjászületése 1988 július 7-én történt.

• Bartok Bela emlékműve Budapesten (Magyarország), Brüsszelben (Belgium), Londonban (Anglia), Torontóban (Kanada), Párizsban (Franciaország).
• A Bartok Múzeum Budapesten található, a házban, ahol a zeneszerző családja az elmúlt években élt, mielőtt kivándorolt ​​volna az Egyesült Államokba.

Kreativitás Bartok Bela

Bartok Bela kreatív életrajza meglehetősen korán kezdődött. Zeneszerzőként tizenegy éves korában, Erkel L. L. Erkel szigorú irányítása alatt kezdett formálni, miközben még tinédzser volt. Már ebben az időszakban meglehetősen kevés művet írt, köztük különböző zongoradarabokat, románcokat, zongorát és hegedűsszonátákat, egy vonós hangszeres kvartettet. A Zeneakadémia tanulmányozása során azonban Bartok a kreatív depressziót látogatta meg. A tanárokkal való nézeteltérések miatt a Bartók zeneszerzőként való megalakulása veszélyben volt, még az írást is teljesen elhagyta. A „válogatott Zarathustrával” című szimfónikus költemény, melyet Bela hallott a moszkvai Filharmonikus Zenekar előadásában, segített a válságból. Ez a mű ragyogó zenekarral, tele ritmikus és dallamos szabadsággal, de kritikusan találkozott a hallgatókkal, olyan lelkesedéssel töltötte be Bartókot, hogy lendületet adott a zeneszerző tevékenységeinek újraindításához.

"Kossuth"

A "Kosut" egy tíz részből álló hazafias szimfonikus költemény, a fiatal zeneszerző első nagy műve, amelyet 1903-ban írt. Bartok mindig tele volt hazafias érzelmekkel, amiket a zenéjéhez vitt, így ezt a teremtményt a nemzeti mozgalom vezetőjének, a magyar hősnek, Kossut Lajosnak szentelte. A vers, az intonacionálisan megalapozott és rendezett előadás előadását még mindig egyértelműen befolyásolta R. Strauss és F. Liszt művei, jelentős esemény volt a magyar főváros zenei életében. Először is vonzotta a kulturális közösség figyelmét, másrészt Magyarország felismerte az új fiatal zeneszerzőt.

Bartok népi néprajzi tevékenysége

Говоря о творчестве Бартока, необходимо особо подчеркнуть его фольклорно-этнографическую деятельность. Композитор уже в ранний период своего творчества, убеждённый в том, что его произведения должны отражать венгерский национальный характер, с особым энтузиазмом при поддержке своего друга и единомышленника Золтана Кодаи приступил к кропотливому изучению народной музыки. A kutatás eredményeként a fiatal zeneszerző sok új dolgot fedezett fel magának, például, hogy natív népzenéjében a skála legkisebb összeköttetése nem egy félig, hanem egyharmad, sőt akár egy negyed. A folklór ilyen szorgalmas tanulmányának eredményeként Bartók saját jellegzetes stílusát formálja, eredeti harmóniával és sajátos ritmussal, amely nyilvánvalóan a műveiben nyilvánul meg. A zeneszerző kutatási munkájának értéke, amely az egész élete során tartott, nagyon nagy volt, hiszen Bartok a népzenei tanulás legújabb, legfejlettebb módját hozta létre. Az összegyűjtött anyagokat, amelyek összesen több mint 30 ezer különböző nemzetből álló dallamát tartalmazzák, gondosan elemezték és rendszerezték.

Barbarous Allegro

Barttok zeneszerzőjének egyéni stílusa már jól hallható az 1. sz. Vonósnégyesben, Bogatelben, két portrékban, Neniiben, Burleskah-ban, a 2-es zenekari lakosztályban, magyar népdalokban, és kétségtelenül a Barbarian Allegro - egy olyan játék, amely a szerzőtől nagyon szimbolikus nevet kapott. Egy huszonéves zeneszerzőnek ez a munkája az akkori közönség számára elég szokatlan volt: a címben szereplő tartalmát helyesen tükrözve, megdöbbentő hallgatói „vad” energiájával izgatottan gondolkodtak és kétértelmű ítéleteket hoztak. Romboló, durva nyomással, ijesztő és szinte megfoghatatlan dallamos témával, mintha mindent elfojtottak volna, megdöbbentették a közönség egy részét, a másik pedig viharos örömöt.

Opera és balett kreativitás Bartok

Az instrumentális zene mellett a zeneszerző munkájában különös figyelmet fordított a színházi műfajokra. Bartók életrajza szerint 1911-ben Balasch Bela magyar drámaírójátékának alapjául a „Duna Bluebeard kastélya” című zenei játékot kezdte meg. Ez a mű fontos esemény volt a magyar opera történetében. A zeneszerző különösképpen összekapcsolta a nép nemzeti hagyományait a wagneri operatív alapelvekkel és az impresszionista és expresszionista új fangled zenei trendekkel. Az egész opera a két fő karakter pszichológiailag finomhangolt párbeszédére épül, amelyben az emberi érzelmek és érzelmek széles palettája a népi intonációkon alapuló dallamos vonalakon keresztül jelenik meg.

Egy idő után a zeneszerző visszatér a színházi zenéhez, és írja a "A fából készült herceg" balettet, amely egy népmese motívumain alapul. És két évvel később, Bartok megkezdi a második balettjét, a "Margarine Wonderful" -t. Ez a kísérleti munka a zeneszerző leginnovatívabb munkái közé tartozik. Megdöbbentő volt a nyilvánosság számára, mert a délkelet-európai zeneszerző által hallott népzenére jellemző intonációs rendszeren alapult, és jelentősen különbözött attól, amit az európai közönség szokott hallgatni.

További zeneszerző karrierje

A húszas években Bartok továbbra is sokat ír. Az évtized első felében, mint például a 2. és 3. hegedűszonáták, a harmadik és negyedik vonósnégyes, a szerző nyomon követhető az akut, innovatív művészeti megoldásokkal, amelyek konstruktív összetettséggel, intenzív zenei nyelvvel és a folklórelemek használatával rendelkeznek. Azonban az évtized második felétől kezdve a nagyobb egyszerűség iránti vágy, a zenei gondolat világos és tömör kifejezése volt, amely nyilvánvalóan a második zongoraversenyben és a „Zene a húrokhoz, ütőhangszerekhez és Celesta-hoz” nyilvánul meg. A zeneszerző által a 30-as években készített művek közül kiemelni kell az ütőhangszerek és két zongora szonátáját: „A világi kantata”, „Divertimento”, a „múltból” cantata, a ciklus - „mikrokozmosz”, beleértve a 153 zongoradarabot, 5 és a hatodik vonósnégyes, a második hegedű és zenekar koncertje. Bartók Bela kreatív útjának következő lépését amerikainak nevezik. Ebben az időszakban olyan kiváló zenészekkel dolgozik, mint I. Menuhin, S. Kusevitsky, B. Goodman, és számos figyelemre méltó művet hoz létre, köztük a "Zenekari koncert", a 3. zongoraverseny és a Viola és a zenekar koncertje " T. Shirley).

Bartok zenéje a filmeknek

Bartok Bela olyan zeneszerző, aki nemcsak kortársak, hanem a későbbi nemzedékek számára is referenciapont lett. Egész élete és karrierje a bátorság és a nemesség példája. Számos figyelemre méltó alkotást hozott létre, amelyben tükrözi az egyéni stílusát, amelyet ma a 20. század zenei kultúrájának egyik legmagasabb teljesítményének tartanak.